Tíz napja nem néztem pornográf tartalmat a neten! Persze erotikus tartalmakba rendszeresen belefutottam netezés közben, de sosem időztem el rajtuk és nem is csaptam ki rájuk. E tíz nap alatt mindössze kétszer nyúltam magamhoz, ezt is csak az elején.

Hogy miért sikerült most ennyi időt kibírnom? Egyszerűen nem jött a vágy. Nem igényeltem. Nem is igazán értem, hogy miért... És ahogy teltek a napok, egyre távolabb kerültek az elmémbe beégett csábító képek. Egyre mélyebbre süllyedtek, rájuk rakódtak és elfedték őket azok a dolgok, amik mostanában igazán foglalkoztatnak.

Elkezdődött az egyetem, ami teljesen lekötötte a figyelmemet. Órák után mindig fáradtan érek haza, plusz sportolni is újra elkezdtem, úgyhogy nem igazán marad felesleges energiám. Emellett a tesómmal lakok együtt, úgyhogy esténként sem vagyok egyedül, nincsenek meg azok a magányos, unalmas egyedüllétek, amikor az anyagra gondolhatnék. De, ami a legfontosabb: körülbelül egy hete megismertem egy gyönyörű lányt! Már háromszor randiztunk és elég jól mennek a dolgok. Mióta egymásra találtunk, konkrétan sosem gondolok a pornóra. Néha persze eszembe jut, de hidegen hagy, semmilyen vágyat nem ébreszt bennem. Amint elkezdtem vele beszélgetni, automatikusan kizártam a pornóra maszturbálás lehetőségét. Egyszerűen nem akartam és nem akarom egy csepp csodálatomat, vágyamat, szexuális energiámat sem másnak szentelni, csak Neki.

Ma feküdtünk le egymással először és ez csak megerősített abban, hogy semmi szükségem a pornóra. Az igazi együttlét és a pornóra maszturbálás ég és föld, és én az eget választom. A pornóra való rendszeres maszturbálás a magányos, elveszett emberek sportja. Én is ilyen voltam ezen a nyáron. Nem fogok hazudni, most sem vagyok sokkal több és jobb ember. A legtöbb problémám még mindig megvan, a pornófogyasztás pedig, úgy gondolom, korántsem tűnt el véglegesen az életemből. A visszaesés lehetősége sosem kizárt. Pontosan amiatt, amit még a blogom elején írtam: a pornó egy hiányzó darabot pótol a függőben. Ezt a tátongó űrt elkezdheti betölteni valami más is. Az egyetem rohanása, egy új kapcsolat, vagy egy nagy fordulat az életedben. De alapvetően ezek is csak pótlékok. Persze képesek lehetnek sokkal jobban illeszkedni lelkünk kirakósába, mint a pornó, és ténylegesen gyógyíthatják is a sebeinket. De a bennünk tátongó űrt elsősorban nekünk magunknak kell tudnunk betölteni, saját erőből. Segítséget persze mindig jó szerezni ehhez. De ha csak egy újabb pótlékkal, egy újabb függőség kialakulása árán tudjuk betapasztani a lyukat, akkor nem kerültünk előrébb. Abból csak munkafüggőség, kapcsolatfüggőség stb. alakul ki. 

Ha találsz valakit, aki figyel rád, szeret és a szexuális vágyaidat is kiélheted vele, az csodálatos. De mi van akkor, ha eltűnik ez a személy az életedből? Akkor megint magányos és üres leszel és újra ütni kezded magad. Kivéve, ha kellő energiát befektetve képes vagy jobban megismerni magad és a gyenge pontjaid. Ha ezeket elfogadod és alaposan megdolgozod magadban, akkor képes lehetsz megállni a saját lábadon is, a pornóra való újabb rákattanás nélkül.

Nekem ez a célom és jelenleg bizakodó vagyok.