Reggel 7:33 (2022.09.04.)
Reggel 7:33. A kelések mindig kritikusak. Kábán fekszem az ágyban, hason, alattam a felgyűrődött lepedő ráncai, meg a kőkemény reggeli merevedésem. A fejemben pedig az előző esti pornós ámokfutásom emlékképei. Rohadt kanos vagyok, ki kéne verni. Csak egy gyors reggeli maszti, hogy lenyugodjak. Ilyenkor úgyis olyan élesen és nyomasztóan törnek rám az aznap, vagy úgy általában, az életem feladatai és problémái. Kéne egy szúrás, hogy lehiggadjak. Hogy érezzem azt a zsibbasztó, könnyed, kábító ködöt, ami PMO után telepszik rám egy kis időre. Olyan rövid, olyan mulandó, de akarom! Istenem, de gáz, hogy a pornó a drogom. A heroin legalább egy önálló és egyedi hatóanyag, egy vegyület. A pornográfia viszont egy olyan szer, ami az emberi fajt tartalmazza eszközként. Az embertársaimról alkotott képemet roncsolja. Mindez azért, hogy az agyam boldogsághormonhoz jusson. Azt gondolom, hogy a heroin a maga nemében tisztább szer, mint a pornó. A heroin, mint tárgy, nem rombol, míg be nem viszed. A pornográfia viszont rögtön reakcióba lép az elméddel, amint a látóteredbe kerül. És a mindennapjaink része. Átjárja a kultúránkat. Ha erre függsz rá, nagyon megszívod. Mert olyan, mint az alkohol. Mindenki fogyasztja, lecsippenti belőle az ízlésének megfelelő porciót. Legális. Kedvelt. Kint van a piacon. Ingyen! Ott van a zsebedben! Bármikor lőhetsz! Csak néhány perc egyedüllét kell. Ha ennek vagy a függője, nagyon pórul jársz. Kedves alkoholisták, pacsi!
Nem ütöm magam ma reggel, csak azért sem!
