Megdöbbentő adatokat olvastam arról, hogy a gyerekek manapság milyen korán kapcsolatba kerülnek az internetes pornográfiával. De nem is csak a máról kell beszélni. Már tíz évvel ezelőtt is akárki böngészhetett felnőtt oldalakat anélkül, hogy bárki is kérdőre vonta volna az életkorát. Én körülbelül kilenc éves lehettem, amikor először láttam pornóvideót. Mire megvehettem az első söröm, vagy az első csomag cigimet, már harcedzett veteránnak számítottam a netes pornó világában. Így volt ez a legtöbb barátommal is. Bioszt még nem is tanultunk, alig ismertük az emberi test működését, a szerelemről és a párkapcsolatokról meg csak tündérmeséket hallottunk, de kentük-vágtuk, hogy mi megy a pornóban. Legalábbis azt hittük.

Miért van ez így? Miért teszi ezt lehetővé a társadalom a kiskorúak számára? Lehetséges lenne ezen bárhogy is változtatni? Mi ennek az akadálya? Ilyesmiken gondolkoztam mostanában és annak jártam egy kicsit utána, hogy hogyan lehetne korlátozni a kiskorúak pornográf tartalmakhoz való hozzáférését.

Mi védi a kiskorú internethasználókat a felnőtt tartalmakkal szemben? Egyrészt az oldalak saját szabályai. Bizonyos oldalak nem tolerálják, vagy kifejezetten tiltják a pornográf tartalmak feltöltését. (Más oldalak megtűrik őket, megint mások pedig kifejezetten ezek terjesztésére jöttek létre.) Aztán ott van az a bizonyos „18 karikás figyelmeztetés” a felnőtt tartalmat megjelenítő oldalak kapujában. Valljuk be, ez nevetséges próbálkozás bárki megállítására. Bár már az is értékelendő, hogy egyesek legalább kiteszik a jelzést... Ezen kívül beállíthatunk otthonainkban biztonságos keresést, különböző gyermekbarát szűrőket, pornóblokkolókat. És számíthat még valamit a nagykorúak felügyelete is internethasználat közben (bár ez bizonyos életkor felett konkrétan lehetetlen). Mindezek sajnos korántsem nyújthatnak teljes körű védelmet a felnőtt tartalmakkal szemben. Ha valaki pornót akar nézni, az úgyis meg fogja találni a módját.

Be lehetne úgy szabályozni a világhálót, hogy a pornográf tartalmak elérhetetlenek legyenek bizonyos életkor alatt? Nagy-Britanniában már eljátszottak a gondolattal. Tervezetük arra kötelezte volna a fogyasztókat, hogy regisztráljanak és bankkártyával, útlevéllel vagy jogosítvánnyal igazolják nagykorúságukat. A szabályozás végül adatvédelmi aggályok miatt nem lépett életbe, hiszen a rendszer óriási mennyiségű érzékeny személyes adatot bízott volna a szolgáltatókra és a korhatárellenőrzést végző cégekre. Attól tartottak, hogy hackerek törik majd fel a felnőtt oldalak adatbázisait és a megszerzett személyes adatokat zsarolásra használják fel.

Lehet, hogy naiv vagyok, de én speciel nem értem, hogy miért ne lehetne egy ilyen rendszert úgy kidolgozni, hogy azért legalább annyira hackerbiztos legyen, mint egy facebook profil, vagy egy online bankszámla. Egy átlag polgárnak nemigen kell attól tartania, hogy profi kalózok fogják feltörni a privát adatait. Elég biztos adatvédelmi intézkedések léteznek manapság, és ha a pénzügyeinket merjük online intézni, akkor abban is bízhatnánk, hogy a pornófogyasztási szokásaink sem fognak illetéktelenek kezébe kerülni. Persze nyilván van az a hacker, aki bármit feltör, és ha egy emberrel igazán ki akarnak szúrni, vagy be akarják mocskolni, akkor azt előbb-utóbb el is fogják érni. Dehát istenem, naponta emberek milliói böngésznek pornó után az interneten, teljesen védtelenül. Vállalják a vírusok, az adathalászok és az internetes zsarolók jelentette kockázatot. Miért lenne veszélyesebb, ha egy profi rendszert dolgoznának ki a pornófogyasztási adatok védelmére? Én azért nem engedném el olyan könnyen a britek ötletét…

Természetesen az Egyesült Királyságban felvetett területalapú, életkorhoz kötött szabályozás is megkerülhető, ha egy kiskorú igazán eltökélt. Egyrészt a belépéshez felhasználhatja a nagykorú rokonaitól, ismerőseitől megszerzett adatokat. (De azért egy speciális jelszót már csak nem lenne olyan könnyű megszerezni apucitól…) Másrészt azoknak az országoknak a lakói, ahol bevezetnének egy ilyen rendszert, külföldi IP-címre való átváltással könnyedén kicselezhetnék a területalapú szabályozásokat. Ehhez csak VPN szükséges, aminek a lényege, hogy helyettesíti a valódi IP-címet egy alternatívval a VPN adatbázisból, így máris elérhetővé válik bármelyik weboldal.

Nyilvánvalóan képtelenség lenne elérni, hogy minden felnőtt tartalom csak olyan felületekről legyen elérhető, amiket életkorhoz kötött belépési rendszer véd. Egy olyan masszát, mint a világháló, képtelenség központilag ennyire kordában tartani. Ez még annál is milliószor irreálisabb elvárás, mint ha azt akarnánk maradéktalanul megvalósítani, hogy a dohánytermékek vásárlása csakis nagykorúak számára, és csakis az állam által ellenőrzött dohányboltokban legyen lehetséges. Azt már bebizonyította a történelem, hogy ha egy fogyasztási cikket felülről akarnak tiltani, vagy bizonyos közösségeknek elérhetetlenné tenni, az nem igazán vezet jóra (lásd: szesztilalom az Egyesült Államokban). De a legnépszerűbb, legnagyobb adatforgalmat lebonyolító felnőtt oldalakat, úgy gondolom, lehetne és kéne is erősebben szabályozni felülről.

Egyelőre tehát eléggé úgy tűnik, hogy a pornóhozzáférés nem szabályozható hatékonyan. Milyen lehetőségek vannak a társadalom kezében, amikkel védeni lehetne a kiskorúakat? Egyrészt szabályozhatnák a pornóközvetítő oldalakon megjelenő tartalmakat, hogy az elérhető anyagok kevésbé legyenek veszélyesek a fogyasztókra és nem mellesleg a pornóiparban dolgozókra (például erőszakot, kiskorúakat, vérfertőzést megjelenítő videók tiltása). Ezt a nagy, kommersz oldalak esetében ki lehetne vitelezni. De ne legyünk naivak, az internet mélyebb bugyrait nem lehet megtisztítani még a legdurvább tartalmaktól sem.

Aztán ott van még a szülők felelőssége. Sokat lehetne arról vitatkozni, hogy mennyire számonkérhetők ők azügyben, hogy a gyermekeik hogyan viszonyulnak a pornográfiához. Az biztos, hogy kulcsszerepet játszanak abban, hogy a kiskorúak mennyire kitettek bármilyen külvilágból származó veszélyforrással szemben.  Egyrészt, megfelelő szocializációval elérhető lenne, hogy minél kisebb eséllyel váljon egy kiskorú pornófogyasztóvá, még kevésbé pornófüggővé. Ehhez arra van szükség, hogy megértsük, milyen tényezők növelik annak az esélyét, hogy valaki rendszeresen és abúzusszerűen kezdjen pornót fogyasztani. Egy függőséggel szemben csak akkor lehet prevenciót kidolgozni, ha ismerjük a hajlamosító tényezőket.  

Megfelelő neveléssel azt is el lehetne érni, hogy ha már felnőtt oldalakat látogat valaki, akkor tisztában legyen azzal, hogy az ott elérhető tartalmak korántsem mind valósághűek és elfogadhatóak. Hogy a pornográfia címszó alatt futó képek és videók gyakran kimerítik a bántalmazás és a bűncselekmény fogalmait, és hogy ezek fogyasztása káros hatással lehet a személyiségre. Ugyanúgy, mint az alkohol és a marihuána használata, a pornófogyasztás is történhet viszonylag kulturáltabb keretek között, úgy, hogy a lehető legkevesebb személy sérüljön miatta.  A használat esélyét képtelenség kizárni, a minél biztonságosabb és felelősebb fogyasztásra viszont már egészen fiatal kortól kezdve szocializálni, edukálni lehet a kiskorúakat.

Ehhez nyilván megfelelő kommunikációra lenne szükség a kiskorúak és a felnőttek között. A szülőnek kötelessége lenne megkezdeni a párbeszédet gyermekével a szexualitásról és ehhez kapcsolódóan a pornográfiáról, amint az potenciálisan fogyasztóvá válhat. Ebben az oktatási intézmények szerepe is kulcsfontosságú lenne. Életem legnagyobb részét közoktatásban töltöttem, de ezalatt szinte senki sem beszélt a pornográfiáról, a veszélyeiről pedig pláne nem. Ez részben természetes, mert tabutémáról van szó. Még normális szexuális felvilágosítást sem igazán tudnak nyújtani az iskolák. De valahogy azért azt is megértük, hogy léteznek kiskorúaknak szánt drogprevenciós programok, pedig a szerhasználat sem egy kellemes téma. Akkor miért nem lehet egy olyan fontos társadalmi jelenséggel is elkezdeni foglalkozni az oktatási intézmények falain belül, mint a pornófogyasztás?

Biztos nem lenne könnyű feladat „felelős pornófogyasztásra” oktatni gyerekeket. Még maga a kifejezés is röhejesen hangzik. De inkább hagyjuk, hogy minden tizenéves egyedül, teljesen kiszolgáltatva szembesüljön azzal, ami egy felnőtt oldalon várja? Jó az, ha valaki az első párkapcsolatában szembesül azzal, hogy amit a neten „tanult”, az a valóságban, egy valódi partnerrel nem oké? Meg kell-e várni, hogy valaki 30 évesen, a pornófüggősége miatt tönkrement élettel, utolsó reménységből forduljon végre szakemberhez? Szerintem nem. Épp ezért nagyon fontos lenne kiskamasz kortól kezdve elkezdeni a gyerekek felvértezését a pornográfia veszélyeivel szemben.

Arról külön vitát lehetne nyitni, hogy van-e értelme bárhogy is szabályozni a kiskorúak pornográfiához való hozzáférését. Pláne manapság, mikor a pornó szinte a pszichoszexuális fejlődésünk alapelemévé vált… A teljes tiltás se nem kivitelezhető, se nem célravezető. Ha elvesszük a választás lehetőségét, azzal nem érünk el semmit. A helyes választásban viszont a felnőtt társadalomnak kötelessége lenne segíteni a kiskorúakat. Manapság, mikor a zsebünkben hordunk egy olyan lebilincselő és erős hatású „szert”, mint a netes pornó, el kellene kezdenünk aktívabban foglalkozni mindennek a következményeivel és veszélyeivel. Mert ha egy élvezeti cikket nem tudunk felelősen, mértékkel fogyasztani, akkor könnyedén méreggé válhat az életünkben.