Ha túlélem az estét, akkor meglesz a második tiszta napom. Ez semmi és minden egyszerre. Egy függőnek ugyanis minden használatmentes perc, óra, nap számít. A szer nélküli valóság az igazi. Viszont két árva nappal még nyilván nem vagyok nagy legény a gáton. Ennyi idő alatt még nem éreztem igazán erős elvonási tüneteket, sóvárgást. Most több minden leköt egyszerre, ami segít nem a fap-ra gondolni. Kezdődik az egyetem, sok az intézni való. Tetszik a blogolás újdonsága. Meg annak a puszta tudata, hogy elkezdtem leszokni. Ilyenkor nagy a mellényem, faszának érzem magam, mert belevágtam, mert én, másokkal ellentétben ma nem toltam a cuccot. Ez simogatja az egómat, megdobja az önbecsülésem. Jogos is, büszke lehetek magamra. De bakker, ez még semmi! Ha majd beütnek a mindennapi konfliktusok, ha elkezdem unni a blogolást… Ha majd dögunalommá válik a tisztaság. Egy nehéz nap után csak úgy bedőlni az ágyba és aludni? Hol lesz akkor az én esti pornó adagom? Ha látszólag minden szar lesz és csak a cucc tud majd élvezethez és boldogsághoz juttatni. Hol lesz akkor az én izgalmas, változatos, izgató, gyönyörkeltő, csillapító cuccom, a pornó?

Az igazi küzdelmem, azt hiszem, még el sem kezdődött…